Regény borítója

Boritó eleje:

Kincses bácsi még gyerekkoromban felengedett a biológia labaratóriumba, ott akkora nagy sasokat láttam a plafonon függni, az egyiknek kicsit bicegett a szárnya, Kincses bácsi erre megkérdezte: akarsz két pofont adni? Na jó, nem adok csak egyet: na örülsz?

Cím:

A félszárnyú sas avagy a pucér próbababa


Boritó hátja:

A Marianumban – azóta egyetem, emlékszem még, hogy képekről láttam anyámat, még kiskorában is és fiatal korában – szóval a Márianumban, pontosan 1939-et írtunk, akkor még meg sem voltam születve, nagy újság volt, még mindig folytatódott a háború. „Hogy nem fázik ez a próbababa?” Anyám még tizenegy évesen mandulaszemű kis cigánylányra hasonlítot, kreolbőrű cigánylányra, de most ugordtunk – a Marianumban anyám huszonkét éves volt, amikor és valóban kitört a háború.

FUCCS!

Összenőnek már a házak,
a szomszédba kell menni már levegőért!

Na de Térey elvtárs!

Az egyik szomszédnőm
most éppen
mentstruál,

hallom a falon át.

Posticum, 2011. április 14.

Artúrkának

Jobb az Arturo Oui különben egyremegy.
Mi végzünk másokkal
vagy ők végeznek velünk.
Arturo Oui
a nagy éljenzésben
csak önmagára gondol.

Hogy ne legyen sértő
a gondolat, amely tibetiül hangzik,
nem célzásszagú,
hanem gondolattalan,
mint a harangláb.

Aki megtanult franciául beszélni,
hogy ne legyen feltűnő
ha éljenző a tömeg
és a világ végéről kezd beszélni.

Éljen, éljen,
mint a paranoia,
a hólabdával megdobott
és összetört búra vagy mint a titokban
összetört fej,
amely nem jó már
semmire sem,

ne haragudj Arturka,
te nem vagy ilyen
öncélú puffancs,

még ha gyerekkoromban
úgy képzeltelek is.

Posticum, 2010. február 6

NEKEM KIJUTOTT A RÁCSOS SZOBA

mint a közveszélyes bűnözőnek
és egyedül vagyok
mint a közveszélyesek

pontosan négykor mindig fütyül egy mérnök
már megszoktam
mint a rácsos ablakot

a szokás hatalom

nem vagyok bezárva, de kis se vagyok engedve

perpetum mobile
értem jönnek
a csillagok

és megkínoznak

Posticum, 2011.április 13

Übü király és a fasizmus

Nem fasizmus, hanem rosszabb.
Übü király sétál, le és fel járkál.
Ódát mond a fasizmus kezdeteiről,
és megírja.
Übü király sétál.
Le-fel jár.
Rosszabb, mint a fasizmus.
Hát ilyen Übü király.

Rosszabb, mint a százezer példányban megírt, és megélt
vascilinder, amint sétál.
Lef-fel jár.
Fésübalyusszos, mint Woody Allen,
aki fasiszta tábornokot alakított egy filmben,
a kis zsidó fiú nömet egyenruhában, és integetett.
Übü király ennél rosszabb.
Rosszabb a magát mutogató százezer példányban sétálgató
sikeres embernél, aki nem sokáig él, mint Arturo Oui, a gengszter.
Aki nagy ember lett, de nem sokáig.

(Hirosima is az ő KÜLÖN tragédiájuk.)


Übü király sétál.

Posticum, 2011. április 13

Olga áplónő.

De nagyon jószívű,
nem mint a főnikszmadár,
sem mint a hüvelykmatyi.
Olga nagytermetű,
nem mint az egyszeregy.
Olga nem idegen,
nem is szívtelen,
mint a távoli Bucsin.
Jólelkű és mágikus,
nem mint az egyszeregy,
sem mint a játék,
játék a szavakkal,
nem bőbeszédű,
hanem szűkszavú,
nem ideális,
de megállítja a sziklákat,
amelyek havaznak.

Posticum, 2011.április 12

Arturnak avagy egy fiatalembernek

A fűre kell koncentrálnunk.

Führe(rre) löpni tilos...!

Így megélheted saját halálod,

mintha te sírnál,

ös a világot újra - éled,

mintha egy pontosvessző volnál.

És megint csak sírnál.

Imádkoznod kell, hogy kiboruljon a pohár, hogy messze

robotoljál, akár egy imagép (imamalom),

és felboruljon az a csordultig telt

pohár.

Így lett a világ

Jézustalan,

hogy pokolra került az Ima,

mert nincsen kiútja, akár a pohárnak

amely elveszett.

Posticum, 2010. február 6