Egy molekula gondolat

A legtöbb demokráciában
fogyasztói társadalmi
rendszer van, amíg
el nem fogy egészen...

(Jan Züdőr)
2011. ápr. 26.

SZÓRÓCÉDULA C-DÚRBAN

Szórócédula jelentkezett
az ajtóban, hogy „Azonnal
jövök”, de nem tudja, hogy
ki...arról nem szól a mese vége.
Szerintem is én, csak nem merem
kimondani, ezek szerint csak „cisz-ben”.

Röplapokat nem szórdosunk, elkaphatja
a szél, (főleg a szélét: affélét)
vagy csak elkapdoshatja...(Cédulás
Joé)...Az én nevem én, a te neved én,

a mi nevünk..Én, és így tovább...(A TI
NEVETEK IS!)...ekcetera, ekcetera

- AKI NYITOTT KAPUKAT DÖNGET, kaputt!

TEM, TEM, TEM...

Tem, tem, tem....
Temetés ütem...
Halott testvér, merre vagy?
Ütem testvér, merre vagy?
Hetente kérdelek,
hogy merre vagy?
Tetem, tetem...

Tetem, tetem,
magamat elültetem...
Hol bújdosol majd ezután?
Szegény halott önmagam.
Netalántán az összhangban...
Tetem, tetem...
A világban egy ütem.

Tem, tem, tem...
Jobb, mint a puffadt lótetem,
transzba jött, nagyszemű totem,
bár áltatja, hogy megdicsőült,
holott kikezdi az idő,
Tem, tem, tem..
élő totem,
Istentotem.

-----------
mint a motor, amely már begyuladt,
de nincs szabad útja és nem indulhat,
olyan vagyok, s ha bátrabb volnék,
értelmetlen szavakat szólnék. (József Attila: „Töredék”.)


Posticum, 2011. április 15.

Költészet napján

- Olgának -

Berácsozott Mindenségünk,
bűnbocsánat vakhitünk,
bálnafogó mobidik,
bőbeszédű szűk szavak.

Nappozdorja Bucsin hava,
bányászó munkások
haza menni szeretnének,
Bucsin csúcsán a testvérek.

Regény borítója

Boritó eleje:

Kincses bácsi még gyerekkoromban felengedett a biológia labaratóriumba, ott akkora nagy sasokat láttam a plafonon függni, az egyiknek kicsit bicegett a szárnya, Kincses bácsi erre megkérdezte: akarsz két pofont adni? Na jó, nem adok csak egyet: na örülsz?

Cím:

A félszárnyú sas avagy a pucér próbababa


Boritó hátja:

A Marianumban – azóta egyetem, emlékszem még, hogy képekről láttam anyámat, még kiskorában is és fiatal korában – szóval a Márianumban, pontosan 1939-et írtunk, akkor még meg sem voltam születve, nagy újság volt, még mindig folytatódott a háború. „Hogy nem fázik ez a próbababa?” Anyám még tizenegy évesen mandulaszemű kis cigánylányra hasonlítot, kreolbőrű cigánylányra, de most ugordtunk – a Marianumban anyám huszonkét éves volt, amikor és valóban kitört a háború.

FUCCS!

Összenőnek már a házak,
a szomszédba kell menni már levegőért!

Na de Térey elvtárs!

Az egyik szomszédnőm
most éppen
mentstruál,

hallom a falon át.

Posticum, 2011. április 14.

Artúrkának

Jobb az Arturo Oui különben egyremegy.
Mi végzünk másokkal
vagy ők végeznek velünk.
Arturo Oui
a nagy éljenzésben
csak önmagára gondol.

Hogy ne legyen sértő
a gondolat, amely tibetiül hangzik,
nem célzásszagú,
hanem gondolattalan,
mint a harangláb.

Aki megtanult franciául beszélni,
hogy ne legyen feltűnő
ha éljenző a tömeg
és a világ végéről kezd beszélni.

Éljen, éljen,
mint a paranoia,
a hólabdával megdobott
és összetört búra vagy mint a titokban
összetört fej,
amely nem jó már
semmire sem,

ne haragudj Arturka,
te nem vagy ilyen
öncélú puffancs,

még ha gyerekkoromban
úgy képzeltelek is.

Posticum, 2010. február 6