...tartalmaidban ott bolyong
a kegyetlenség és a jóság,
az öntudatlan örökkévalóság...”
(József Attila)

ÉN



Megszámlálták az utcákat és a folyót!
Pontosan kijött...Egy híján...Az a Folyó!
Valakit elkapott a nosztalgia, csak tördeli
a kezeit, és sikong az egy vesszőben én
voltam, de a világ változik. A kérdőjel nem nem én
vagyok! Nagyon változik a világ...a fel-
kiáltójel sem én vagyok, csak a vessző
és a pont. A világ nagyon változik, néha egészen...

MINT „AZ ÖNTUDATLAN ÖRÖKKÉVALÓSÁG” amely nem
változik...de „tartalmaiban ott bolyong”!
A tartalmatlan feszültségben is ott bolyonghat,
ha még zárlatos is, azaz persze, hogy zár-
latos (mint egy zárójel) természetesen ez is
ÉN (csak voltam: oda az ÓDA) most már ÉN...
„Éltem, és ebbe más is belehalt már”
Például a kancsókavirág....
vagy mint a lódarázs
(Ha megtoldom azzal, hogy A VILÁG CSAK ROSSZ VÁLTOZAT!)

Posticum, 2011. ápr. 19

(NAP)KITÖRÉS

ikonikus szöveg


A rablók kitörtek a börtönből -
A Moby Dick letört egy darabot a hajóból -
a Nap kitört a hatodik stációból -
a csillag letört egy darabon, és kacagott -

Májusban kirobban a világbéke -
Áprilisban halotti csend volt -
a nagy kitörés a börtönből elmaradt -
(rosszul szervezték meg) – a bálna úszik -

A napon túl

„Túl, túl,
messze túl,
túl, túl,
messze túl.
Lófej-széles ibolya
virul..” (Veörös Sándor)

Mindig a legközelebbi célt kell elérned,
hogy elérkezzél valahová -. A célirány nem
lényeges, sem a szélirány, „hogyha fúj a szembe-
szél, a száj bezárul, a szem beszél” (Napraforgó Együttes)
(„A célt el nem éred” Madáts I.)

Hozzátehetnénk, hogy amíg élsz! Miután már meghalsz,
azután elérheted. De amíg élsz, soha... Ilyen szomo-
rú az Élet...Ott túl, messze túl, ahol a Lófej-
szélesszéles ibolya virul, a hegyen is túl, a völgyen is
túl, a Lófejszéles ibolyán is túl, a viruláson is túl...”

Posticum, 2011. ápr. 19

Egy molekula gondolat

A legtöbb demokráciában
fogyasztói társadalmi
rendszer van, amíg
el nem fogy egészen...

(Jan Züdőr)
2011. ápr. 26.

SZÓRÓCÉDULA C-DÚRBAN

Szórócédula jelentkezett
az ajtóban, hogy „Azonnal
jövök”, de nem tudja, hogy
ki...arról nem szól a mese vége.
Szerintem is én, csak nem merem
kimondani, ezek szerint csak „cisz-ben”.

Röplapokat nem szórdosunk, elkaphatja
a szél, (főleg a szélét: affélét)
vagy csak elkapdoshatja...(Cédulás
Joé)...Az én nevem én, a te neved én,

a mi nevünk..Én, és így tovább...(A TI
NEVETEK IS!)...ekcetera, ekcetera

- AKI NYITOTT KAPUKAT DÖNGET, kaputt!

TEM, TEM, TEM...

Tem, tem, tem....
Temetés ütem...
Halott testvér, merre vagy?
Ütem testvér, merre vagy?
Hetente kérdelek,
hogy merre vagy?
Tetem, tetem...

Tetem, tetem,
magamat elültetem...
Hol bújdosol majd ezután?
Szegény halott önmagam.
Netalántán az összhangban...
Tetem, tetem...
A világban egy ütem.

Tem, tem, tem...
Jobb, mint a puffadt lótetem,
transzba jött, nagyszemű totem,
bár áltatja, hogy megdicsőült,
holott kikezdi az idő,
Tem, tem, tem..
élő totem,
Istentotem.

-----------
mint a motor, amely már begyuladt,
de nincs szabad útja és nem indulhat,
olyan vagyok, s ha bátrabb volnék,
értelmetlen szavakat szólnék. (József Attila: „Töredék”.)


Posticum, 2011. április 15.

Költészet napján

- Olgának -

Berácsozott Mindenségünk,
bűnbocsánat vakhitünk,
bálnafogó mobidik,
bőbeszédű szűk szavak.

Nappozdorja Bucsin hava,
bányászó munkások
haza menni szeretnének,
Bucsin csúcsán a testvérek.