Az ősz vérzik.

Nincs ideje.

Kapunyitás

a kommunikációba!

Kényszerrel elfogott

halott, fényesíti

a lopott cipőt,

rácsok vannak rajta...

Érkezik a

kiküldött

semmi,

a jele is.

Üzenet.

A halál

rágja

a körmeit...

2011.10.11.

Állótél

Télen, állóháborúban

a vesztes katonák

sírnak, és gyilkolnak,

az elkeseredéstől,

van, aki futamodik,

van, aki melegedik,

tehetetlenül az állótélben...

(Fogtak egy nyulat,

átkergették!) Arról az

ISZONYAT! Barátom...

(És az állókép is,) a

tisztelettudó, Ámen,

futtában eltemetik

az áldozatokat...

(A lasított filmen

majd fog látszani...)

2011.10.11.

Szellem testvér, mit csinálsz?

Fétist ünnepelsz? Mint

demokrata? Húhol a hangos

szellemed! Ijesztő

akcentussal! Vérre megy,

félre megy, mint egy női

bugyi, bizony, lehet

farigcsálni a szellemet,

a vegytiszta öntudatig.

Jaj, de buta ez a szellem.

Tulajdonképpen mit akar?

Megjelenik a falon is,

túlmutat, mert mindenki

tökkelütött, a környezetében.

A hangos néma is, mely

felfigyel, kicentizett

tudattal menekül,

tulajdonképpen nagyon

gyáva... Jó, hogy nem kéri

a bilit, groteszk egy szellem,

még ha ünneplőben is,

(de hogy van a szellemeknél?)

Elhúzzák a vaslábost

rettenetes riadónak...

2011.10.11.

- a szellemről nem lehet tisztábban írni

Tömegsír alig elkaparva

Még frissek a szellemek rajta!

Összefutnak a mogorva szálak!

Összegubancolódnak, mint egy szájonvágás,

„csók neked,” Tati, ne lihegj,

nincs felirat, se mélyre ásás,

csak úgy eleresztenek valakiket...

Friss húholás, kopácsolás...

(A háború rákezd megint...)

Fércelik a beleket, támolyog a rögtönzött temetőhely!

Dülöngélő egyvelegben

kicifrázva a kacsintás,

rém kerestetik, cihere...

A felbérelt gyilkos győz megint!

(A parcella meg van vetve,

tele van a föld, nincs állóhely...

Mogorva hiány mindenütt...)

2011.10.11.

Kopott rongyok osztálya

Kelt a temetőben, irgalomban,

mint egy tinédzser bulin,

ahol a hulla hallgat,

(szörnyű kínokkal kimúlik,)

közben le is kell vetkőzni,

(érdekes, hogy én megmaradtam...)

Azóta folyton hullaszokásom lett,

meg nem szűnik ez az inger,

(a bamba, észtvesztő hasonlat!)

Nem vagyok én lapos közhely...

(Csak helyenként megmeredek.)

A röktönzött sírban, rögtönzött,

mondvacsinált tanukkal...

2011.10.11.

BENT AZ ELMEGYÓGYINTÉZETBEN

Szemenszedett hazugság
a százfejű sárkány
az elmegyógyintézetben,
csak egy kicsit hasonlít.

Le kell csapni az egyik fejét,
és meg kell mérni, hogy mekkora,
körülbelül hasonló...

Szekciók szerint felosztva,
egyik könnyebb eset, másik
nehezebb, de a százfejű sárkány
csak dajkamese. Továbbá levágható
a túladagolt kilencven kilenc
fej is, csomagolva is,

(mint egy gyöngyhalász)...

Posticum 2011. szeptember 19.

Mégiscsak én is vagyok valaki

Mondjuk az osztriga, incsiklandó,
nem valami, hanem valaki,
legalább egy íz,
a legújabb áramkör,

lesújtó vélemény.

Az én egóm
asztalon hever,
kibontott okádék,
bűn-gyalázat, ÉN,

fogd meg,
nosza,
ÉN NEM VAGYOK!
Csak tagadok!

Azt is tagadom, hogy
létezem,
lélegzem,
mint egy
merő ellentét.

Míg valaki közbeszól...

Posticum, 2011. 09. 13.