2012. április 23., hétfő

KIFORDÍTOTT LELKEK TEMETŐJE


Elcsúszott rendszerek földjén
bezúzott koponyám portyáz!
Leöntik salétrommal, hogy csússzon,
ez a k.b.sz.tt. Haza!

NEM MARAD ÉLETBEN SENKI!
(Mondjuk ki a JELSZÓT a VESZTESEKRE!)
Minthogyha egyszercsak csütörtököt
mondana a fegyver!

(Kifordul a cső, győztes helyett
valami mitugrász,) KOPONYÁM PORTYÁZ,
ÍGY ÉLÜNK, de nem mondták meg, meddig!

Az inger feszít, ez országtalan Ország
köpőcsésze immár, azzá tették...Fegyelmezett,
de félőrült kezek! Sírjunk inkább! Zokogjunk!
Ez idomtalan Birodalmon!

Ez a hazám!


2012.03.15.
Ma március 15-én.


A POSZTKOMMUNISTA HATALOM ESÉLYEI


A béka, ha nagy a légnyomás, felmászik a kis létrán
az uborkásüvegben, ő a legbiztosabb  barometer, sose téved.
                Beşescu Horthy Miklós méltó tanítványa, tekintsük
csak a hajós múltját. (Beşescu felmászik az uborkás-
üvegben…)
                Horthy lemondott, jött Szálasi.
                (Ce)Auşvitz- nak akkora vagyona volt, hogy az egész
lerobbant Romániának meg tudta volna vásárolni az egy-
negyedét, egy svájci bankban őrizte, miközben az átlag
lakosságnak két évig nem volt se villanya, se fűtése.
De a Császárnak bezzeg volt. Szilárd törekvése volt,
Hogy kifizesse az egész ország egész adósságát.
                Beşescu, (“Fing Elvtárs”) a Román televízióban
azzal hencegett, hogy magánvagyonából kifizethetné
az egész ország egytizedét. Nekem egy banim sincs soha.
                Horthy tengernagy volt, Fing Elvtárs hajóskapitány.
Lehet, hogy megint rossz idők jönnek, valaki majd sorra
kiveri az aranyfogakat, valamiféle új Horthy utód,
vagy új Szálasi, vagy valami új hajóskapitány, egy új
béka, Neo- Beşescu, Neo-Szálasi, aki, ha nem kötik le
az uborkásüveg kupakját, gumival, spárgával, cérnával,
akkor átlendülhet a másik uborkásüvegbe külön helyen
szarni is.

2012.04.23.

2012. március 29., csütörtök

VIRÁGNAK

Felpattan majd

megint a szó,

születik még,

miként a tó,

még ködben vagy,

(kis virágok

razziáznak,

mint csillagok,)

hívogathat

a fenti ég,

benned szól az,

mint fényes ék,

Vejnemöjnen

születik így,

benned ragyog,

tebenned foszt,

és téged foszt

nádirigó is,

azt fütyüli:

hogy “fétis, fétis.”

Kilencszáz eves

Vejnemöjnen,

oszlopos ég,

az ég is ég…

(Dudorászol,

Csillagvirág,

ezer évig

rág, és cask rág…)

Életnél több:

feltámadás!

(Jónás a tök,

sunyi Júdás…)

Törpe let már,

(Fölindulás!)

a Nagy Egész

Emberiség!

2012.03.29.

2011. október 14., péntek

(ÉJSZAKA)

Egyszer megfagytak a térdeim,

a határ felé,

a fagyott éjszakában.


Másszor kintrekedtek

a lábaim,

a fagyott éjszakában,


nem tudtam

utánajárni,

a fagyott éjszakában,


rámpirított

egy korcsmáros,

a fagyott éjszakában,


hogy most minek

jöttem én be,

a fagyott éjszakában,


a vécében

meghúzódtam,

a fagyott éjszakában,


magamra zár-

tam az ajtót,

a fagyott éjszakában,


neszt se tőlem,

nem halottak,

(a fagyott éjszakában,)


rámzárták a vécéajtót,

szintén zenész

éjszakában,


elkábultam

a tíz foktól,

csak mínuszban,

és mamuszban,

havazott is,

felködlött a hajnali ég,

hányingeres

válasza...


(Térzenét

akartam látni,

böfögő

vonat helyett,)

bundám is volt,

mint a kovács

Istenének,

(Nárittyenben)

hazavágytam...


A fagyott éjszakában.


2011.10.15.

FÉLEK

Egy gyűszűnyi

rettegés jót tesz az idegeknek,

csak a hozzávalót el kell találnunk,

mint a ciánkálit,

a bozgor tömegben,


mint a metszett igét,

a leborult tankot,


suttognod kell

a félelemtől,

amíg be nem rekedsz,


szaporodik szavad…


Csak ölsz a gáttól,

mintha nem is volnál tenmagad,

holnapra rémed felfakad…


(Most kedved van evickélni,

mintha jégmezőn,

jövő mérték silabizál,

fordított menet…)


Múltba sikkad az Ima!


(Holott a halálra ítéltek

is félnek.)

2011.10.14

2011. október 13., csütörtök

Az ősz vérzik.

Nincs ideje.

Kapunyitás

a kommunikációba!


Kényszerrel elfogott

halott, fényesíti

a lopott cipőt,


rácsok vannak rajta...


Érkezik a

kiküldött

semmi,


a jele is.

Üzenet.


A halál

rágja

a körmeit...

2011.10.11.

Állótél

Télen, állóháborúban

a vesztes katonák

sírnak, és gyilkolnak,

az elkeseredéstől,

van, aki futamodik,


van, aki melegedik,

tehetetlenül az állótélben...


(Fogtak egy nyulat,

átkergették!) Arról az

ISZONYAT! Barátom...


(És az állókép is,) a

tisztelettudó, Ámen,

futtában eltemetik

az áldozatokat...


(A lasított filmen

majd fog látszani...)

2011.10.11.