HANGYABIZTOS KIBÚVÓ

(Prózavers Szőcs Gézának)

   A lótetemet először megmásszák a hangyák. Már nem csípik,

hiszen nem él, de a Gazda odarohan mégis, és lelocsolja. Okos ló,

úgy helyezkedett el, hogy fel tudja darabolni a Gazda. Én vagyok a ló...

   Gézám, ma, április 11-én írom e sorokat, mint okos lótetem! Nem akarom, hogy megmásszanak a hangyák! (Nem ordítok, csak írom e sorokat.)

   Bírtam a terhet cipelni, és versenylónak álmodtam magam. Míg vén gebe lett belőlem...

Tudom, Gézám, Te követsz engem....Vezess tovább, Te, Gézám, a halálba is!

   Nem akarok mártír lenni, sem hangyabiztos kibúvókat keresni, én csak egy lótetem voltam, Te se keress hangyabiztos kibúvókat, Gézám! Emlékszel, az egyetemen én voltam a Zé, és te voltál a Gé.

   Eljön az idő, amikor Te is megöregszel. Én, a lótetem, és Te a hattyú...(Okos létemre hagytam, hogy csípjenek, és én nem kerestem kibúvókat.)

  Boldog április 11-ét kívánok, Gé, és sok boldogságot a Költészet Napján!

KIFORDÍTOTT LELKEK TEMETŐJE

Elcsúszott rendszerek földjén

bezúzott koponyám portyáz!

Leöntik salétrommal, hogy csússzon,

ez a k.b.sz.tt. Haza!

NEM MARAD ÉLETBEN SENKI!

(Mondjuk ki a JELSZÓT a VESZTESEKRE!)

Minthogyha egyszercsak csütörtököt

mondana a fegyver!

(Kifordul a cső, győztes helyett

valami mitugrász,) KOPONYÁM PORTYÁZ,

ÍGY ÉLÜNK, de nem mondták meg, meddig!

Az inger feszít, ez országtalan Ország

köpőcsésze immár, azzá tették...Fegyelmezett,

de félőrült kezek! Sírjunk inkább! Zokogjunk!

Ez idomtalan Birodalmon!

Ez a hazám!

2012.03.15.

Ma március 15-én.

A POSZTKOMMUNISTA HATALOM ESÉLYEI

A béka, ha nagy a légnyomás, felmászik a kis létrán

az uborkásüvegben, ő a legbiztosabb  barometer, sose téved.

                Beşescu Horthy Miklós méltó tanítványa, tekintsük

csak a hajós múltját. (Beşescu felmászik az uborkás-

üvegben…)

                Horthy lemondott, jött Szálasi.

                (Ce)Auşvitz- nak akkora vagyona volt, hogy az egész

lerobbant Romániának meg tudta volna vásárolni az egy-

negyedét, egy svájci bankban őrizte, miközben az átlag

lakosságnak két évig nem volt se villanya, se fűtése.

De a Császárnak bezzeg volt. Szilárd törekvése volt,

Hogy kifizesse az egész ország egész adósságát.

                Beşescu, (“Fing Elvtárs”) a Román televízióban

azzal hencegett, hogy magánvagyonából kifizethetné

az egész ország egytizedét. Nekem egy banim sincs soha.

                Horthy tengernagy volt, Fing Elvtárs hajóskapitány.

Lehet, hogy megint rossz idők jönnek, valaki majd sorra

kiveri az aranyfogakat, valamiféle új Horthy utód,

vagy új Szálasi, vagy valami új hajóskapitány, egy új

béka, Neo- Beşescu, Neo-Szálasi, aki, ha nem kötik le

az uborkásüveg kupakját, gumival, spárgával, cérnával,

akkor átlendülhet a másik uborkásüvegbe külön helyen

szarni is.

2012.04.23.

VIRÁGNAK

Felpattan majd

megint a szó,

születik még,

miként a tó,

még ködben vagy,

(kis virágok

razziáznak,

mint csillagok,)

hívogathat

a fenti ég,

benned szól az,

mint fényes ék,

Vejnemöjnen

születik így,

benned ragyog,

tebenned foszt,

és téged foszt

nádirigó is,

azt fütyüli:

hogy “fétis, fétis.”

Kilencszáz eves

Vejnemöjnen,

oszlopos ég,

az ég is ég…

(Dudorászol,

Csillagvirág,

ezer évig

rág, és cask rág…)

Életnél több:

feltámadás!

(Jónás a tök,

sunyi Júdás…)

Törpe let már,

(Fölindulás!)

a Nagy Egész

Emberiség!

2012.03.29.

(ÉJSZAKA)

Egyszer megfagytak a térdeim,

a határ felé,

a fagyott éjszakában.

Másszor kintrekedtek

a lábaim,

a fagyott éjszakában,

nem tudtam

utánajárni,

a fagyott éjszakában,

rámpirított

egy korcsmáros,

a fagyott éjszakában,

hogy most minek

jöttem én be,

a fagyott éjszakában,

a vécében

meghúzódtam,

a fagyott éjszakában,

magamra zár-

tam az ajtót,

a fagyott éjszakában,

neszt se tőlem,

nem halottak,

(a fagyott éjszakában,)

rámzárták a vécéajtót,

szintén zenész

éjszakában,

elkábultam

a tíz foktól,

csak mínuszban,

és mamuszban,

havazott is,

felködlött a hajnali ég,

hányingeres

válasza...

(Térzenét

akartam látni,

böfögő

vonat helyett,)

bundám is volt,

mint a kovács

Istenének,

(Nárittyenben)

hazavágytam...

A fagyott éjszakában.

2011.10.15.

FÉLEK

Egy gyűszűnyi

rettegés jót tesz az idegeknek,

csak a hozzávalót el kell találnunk,

mint a ciánkálit,

a bozgor tömegben,

mint a metszett igét,

a leborult tankot,

suttognod kell

a félelemtől,

amíg be nem rekedsz,

szaporodik szavad…

Csak ölsz a gáttól,

mintha nem is volnál tenmagad,

holnapra rémed felfakad…

(Most kedved van evickélni,

mintha jégmezőn,

jövő mérték silabizál,

fordított menet…)

Múltba sikkad az Ima!

(Holott a halálra ítéltek

is félnek.)

2011.10.14