BENT AZ ELMEGYÓGYINTÉZETBEN

Szemenszedett hazugság
a százfejű sárkány
az elmegyógyintézetben,
csak egy kicsit hasonlít.

Le kell csapni az egyik fejét,
és meg kell mérni, hogy mekkora,
körülbelül hasonló...

Szekciók szerint felosztva,
egyik könnyebb eset, másik
nehezebb, de a százfejű sárkány
csak dajkamese. Továbbá levágható
a túladagolt kilencven kilenc
fej is, csomagolva is,

(mint egy gyöngyhalász)...

Posticum 2011. szeptember 19.

Mégiscsak én is vagyok valaki

Mondjuk az osztriga, incsiklandó,
nem valami, hanem valaki,
legalább egy íz,
a legújabb áramkör,

lesújtó vélemény.

Az én egóm
asztalon hever,
kibontott okádék,
bűn-gyalázat, ÉN,

fogd meg,
nosza,
ÉN NEM VAGYOK!
Csak tagadok!

Azt is tagadom, hogy
létezem,
lélegzem,
mint egy
merő ellentét.

Míg valaki közbeszól...

Posticum, 2011. 09. 13.

Új könyvem

DICSŐSÉG ISTENÜNKNEK, NE OLYANOK LEGYÜNK

Mint a rakéták, akik össze-vissza szállnak.
Hogy kresztezzék egymás útját, még ha fegyverrel is-
(mert az ember olyan mohó)- HOHÓ! De ne ilyen rohammal,
amíg még van ég, amely csilloghat is,
„Vjg ditiramusa daktilusok” Áprili Lajos
(Tá ti ti tá ti ti tá tá, tá ti, tá ti? Tá tá tá)


„DEUS EX MAHINA” - ISTENI BEAVATKOZÁS AZ ÓKORI GÖRÖGÜKNÉL:

Tá ti ti, tá ti, tá ti, tá tá tá.....
(Avagy „benemavatkozás a belügyekbe a más országok belügyeibe” - hangoztatta annyiszor Nicolae Ceausescu – ellenben Paunescu Adrian -, a Fáklya Kör elnöke – költő – a Tiszától a Dunáig akart terjeszkedni)

„Cél, a küzdés maga”, Mondottam ember,
küzdj, és bízva bízzál”
„S célt el nem éred soha, Lucifer az Úr hangjához”.
(Madách Imre, Az ember tragédiája”

(Az elmegyógyintézetben játszódott egy tévéjáték Kálbai Ferencel a füszerepben, aki azt mondta, hogy „Kis Magyarország nem ország, Nagy Magyarország, ország”...)

És ha folytatnám, akkor úgy folytatnám, hogy a Várad hét kapujára esküszöm,
mint a vaskapura, a délire, Sárvári Anna járt itt, de csak jelzett, a fogdmegekkel, mire kifogták a lovát a hintóból, mégis csak egy Sárvári, és a színésznő cipőjéből ittak pezsgőt.


2011. máj. 3

Te édes Várad

Nagyobb mint a falu,
te édes, te Várad.
A mi városunk.
Nagyobb a falunál,
a feltornászott lélek,
és a Pecehíd,
a fél falunál is
nagyobb, a város...

Te édes, te Várad,
a mi városunk!
Elveszett a forgalomban,
a sok jövésmenésben,
és a főutca rámkacsint,
ahol Ady Endre is megfordult,
a mi nagyszerű
fél falunk, amely
elveszett, vagy elvezet
a lótuszerdőig, azaz Felix
fürdőig, a fuldokló
halálkapun túl,
ahol annyi a külföldi,
mint ahány kapuja volt
Váradnak is, az Ima-
ház is elveszett...

Mehetünk imádkozni,
a lótuszudvarra, minden
napra, a nagyra,
a rengetegbe, a földrengetőbe,
a kilengő mágnesbe,
délkeletre, azazhogy
ide hozzánk, délkelet
Váradra, idehaza,
már megint itthon.

Már megint itthon?
A „Holnap” városába,
ringva rángó városunk...
Ahol a nagy színház nyílik,
télen is, vagy kikeletkor,
tavasszal, ahol nincsenek már
ágyúk, sem avramiancuc...
Idehaza vagyunk...elveszett
városunkban. Az avramiancuc
ellenére, a ferdeszeműek
ellenére, a park
jelzésére, és a rend
csodálatára, a csontig hatoló
rendszer ellenére...
2011. máj. 3

(In Memoriam: az elesetteknek) Übü kiràly bilivel a fejèn,

szàzerzer pèldànyban
Èjjelin trónol
nem akar szállni,
repülni, szkizo-


fényén kifelé,
(mintha gépben ülne)
- be sem,


(valami csodaütött lesen)
mint budi-gèp;
fel sem, le sem.







...még rémisztőbb
repülőről a látkép,
nem sikerült,



elmosódott, a felvételre
elsietett kattantása,
szóval sz...ul sikerült.



(Mert csakugyan
ezüstbili: kiskorában
a széjjemen nézegette)...



önmagát,
többre nem tellett tatónak
(recitativo) - látszat.






(S aranyból van,
nem ezüstből.
Az fénylene sötétben is.)




Vagy éjjel-nappal világít...

Posticum, 2010. jún. 1.

ITEM! A Tévhitem
magamra hagyom,
így túlélem magam,
vagy nagyon meghalom...

(költötte Zudor János
Villon nyomán haladva,
a legújabb középkorból...)

Janne d'Ark, vagy Lándzsarázó Vilmos?

De Jan, hol van a zongora?
Rajtafelejtettem a
színházjegyet....


Posticum, 2011. ápr.26.