Mondjuk az osztriga, incsiklandó,
nem valami, hanem valaki,
legalább egy íz,
a legújabb áramkör,
lesújtó vélemény.
Az én egóm
asztalon hever,
kibontott okádék,
bűn-gyalázat, ÉN,
fogd meg,
nosza,
ÉN NEM VAGYOK!
Csak tagadok!
Azt is tagadom, hogy
létezem,
lélegzem,
mint egy
merő ellentét.
Míg valaki közbeszól...
Posticum, 2011. 09. 13.
2011. szeptember 13., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése