(ÉJSZAKA)

Egyszer megfagytak a térdeim,

a határ felé,

a fagyott éjszakában.

Másszor kintrekedtek

a lábaim,

a fagyott éjszakában,

nem tudtam

utánajárni,

a fagyott éjszakában,

rámpirított

egy korcsmáros,

a fagyott éjszakában,

hogy most minek

jöttem én be,

a fagyott éjszakában,

a vécében

meghúzódtam,

a fagyott éjszakában,

magamra zár-

tam az ajtót,

a fagyott éjszakában,

neszt se tőlem,

nem halottak,

(a fagyott éjszakában,)

rámzárták a vécéajtót,

szintén zenész

éjszakában,

elkábultam

a tíz foktól,

csak mínuszban,

és mamuszban,

havazott is,

felködlött a hajnali ég,

hányingeres

válasza...

(Térzenét

akartam látni,

böfögő

vonat helyett,)

bundám is volt,

mint a kovács

Istenének,

(Nárittyenben)

hazavágytam...

A fagyott éjszakában.

2011.10.15.

FÉLEK

Egy gyűszűnyi

rettegés jót tesz az idegeknek,

csak a hozzávalót el kell találnunk,

mint a ciánkálit,

a bozgor tömegben,

mint a metszett igét,

a leborult tankot,

suttognod kell

a félelemtől,

amíg be nem rekedsz,

szaporodik szavad…

Csak ölsz a gáttól,

mintha nem is volnál tenmagad,

holnapra rémed felfakad…

(Most kedved van evickélni,

mintha jégmezőn,

jövő mérték silabizál,

fordított menet…)

Múltba sikkad az Ima!

(Holott a halálra ítéltek

is félnek.)

2011.10.14

Az ősz vérzik.

Nincs ideje.

Kapunyitás

a kommunikációba!

Kényszerrel elfogott

halott, fényesíti

a lopott cipőt,

rácsok vannak rajta...

Érkezik a

kiküldött

semmi,

a jele is.

Üzenet.

A halál

rágja

a körmeit...

2011.10.11.

Állótél

Télen, állóháborúban

a vesztes katonák

sírnak, és gyilkolnak,

az elkeseredéstől,

van, aki futamodik,

van, aki melegedik,

tehetetlenül az állótélben...

(Fogtak egy nyulat,

átkergették!) Arról az

ISZONYAT! Barátom...

(És az állókép is,) a

tisztelettudó, Ámen,

futtában eltemetik

az áldozatokat...

(A lasított filmen

majd fog látszani...)

2011.10.11.

Szellem testvér, mit csinálsz?

Fétist ünnepelsz? Mint

demokrata? Húhol a hangos

szellemed! Ijesztő

akcentussal! Vérre megy,

félre megy, mint egy női

bugyi, bizony, lehet

farigcsálni a szellemet,

a vegytiszta öntudatig.

Jaj, de buta ez a szellem.

Tulajdonképpen mit akar?

Megjelenik a falon is,

túlmutat, mert mindenki

tökkelütött, a környezetében.

A hangos néma is, mely

felfigyel, kicentizett

tudattal menekül,

tulajdonképpen nagyon

gyáva... Jó, hogy nem kéri

a bilit, groteszk egy szellem,

még ha ünneplőben is,

(de hogy van a szellemeknél?)

Elhúzzák a vaslábost

rettenetes riadónak...

2011.10.11.

- a szellemről nem lehet tisztábban írni

Tömegsír alig elkaparva

Még frissek a szellemek rajta!

Összefutnak a mogorva szálak!

Összegubancolódnak, mint egy szájonvágás,

„csók neked,” Tati, ne lihegj,

nincs felirat, se mélyre ásás,

csak úgy eleresztenek valakiket...

Friss húholás, kopácsolás...

(A háború rákezd megint...)

Fércelik a beleket, támolyog a rögtönzött temetőhely!

Dülöngélő egyvelegben

kicifrázva a kacsintás,

rém kerestetik, cihere...

A felbérelt gyilkos győz megint!

(A parcella meg van vetve,

tele van a föld, nincs állóhely...

Mogorva hiány mindenütt...)

2011.10.11.

Kopott rongyok osztálya

Kelt a temetőben, irgalomban,

mint egy tinédzser bulin,

ahol a hulla hallgat,

(szörnyű kínokkal kimúlik,)

közben le is kell vetkőzni,

(érdekes, hogy én megmaradtam...)

Azóta folyton hullaszokásom lett,

meg nem szűnik ez az inger,

(a bamba, észtvesztő hasonlat!)

Nem vagyok én lapos közhely...

(Csak helyenként megmeredek.)

A röktönzött sírban, rögtönzött,

mondvacsinált tanukkal...

2011.10.11.