ÜZENET MAGAMRÓL

Még keljfeljancsi koromban

addig lovagoltam a vesszőparipán,

amíg elszédültem. Goromba

szavakkal illettem a nagyközönséget,

de ez már a múlt, és sehogy sincs jövő!

Eltáncoltam a jövőmet e Földön...

(Most rusnyán gubbasztok egy bogyóban,

a Föld nevű Bolygón, és virrasztok

magamért.) Kitárt gitárt veszek,

hogy elénekeljem a vezéráriámat,

(Isten beleszól a sakkpartiba: „Matt!”)

Veszett ez a Bolygó, erlveszett a Föld,

Isten szeme elől, hova tűnt, hova tűnt?

(De engem megvilágít a holdkóros Hold...)

2012.06.13.