...tartalmaidban ott bolyong
a kegyetlenség és a jóság,
az öntudatlan örökkévalóság...”
(József Attila)

ÉN



Megszámlálták az utcákat és a folyót!
Pontosan kijött...Egy híján...Az a Folyó!
Valakit elkapott a nosztalgia, csak tördeli
a kezeit, és sikong az egy vesszőben én
voltam, de a világ változik. A kérdőjel nem nem én
vagyok! Nagyon változik a világ...a fel-
kiáltójel sem én vagyok, csak a vessző
és a pont. A világ nagyon változik, néha egészen...

MINT „AZ ÖNTUDATLAN ÖRÖKKÉVALÓSÁG” amely nem
változik...de „tartalmaiban ott bolyong”!
A tartalmatlan feszültségben is ott bolyonghat,
ha még zárlatos is, azaz persze, hogy zár-
latos (mint egy zárójel) természetesen ez is
ÉN (csak voltam: oda az ÓDA) most már ÉN...
„Éltem, és ebbe más is belehalt már”
Például a kancsókavirág....
vagy mint a lódarázs
(Ha megtoldom azzal, hogy A VILÁG CSAK ROSSZ VÁLTOZAT!)

Posticum, 2011. ápr. 19