Felpattan majd
megint a szó,
születik még,
miként a tó,
még ködben vagy,
(kis virágok
razziáznak,
mint csillagok,)
hívogathat
a fenti ég,
benned szól az,
mint fényes ék,
Vejnemöjnen
születik így,
benned ragyog,
tebenned foszt,
és téged foszt
nádirigó is,
azt fütyüli:
hogy “fétis, fétis.”
Kilencszáz eves
Vejnemöjnen,
oszlopos ég,
az ég is ég…
(Dudorászol,
Csillagvirág,
ezer évig
rág, és cask rág…)
Életnél több:
feltámadás!
(Jónás a tök,
sunyi Júdás…)
Törpe let már,
(Fölindulás!)
a Nagy Egész
Emberiség!
2012.03.29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése