(Prózavers Szőcs
Gézának)
A
lótetemet először megmásszák a hangyák. Már nem csípik,
hiszen nem él, de a Gazda odarohan mégis, és
lelocsolja. Okos ló,
úgy helyezkedett el, hogy fel tudja darabolni a
Gazda. Én vagyok a ló...
Gézám,
ma, április 11-én írom e sorokat, mint okos lótetem! Nem akarom, hogy megmásszanak
a hangyák! (Nem ordítok, csak írom e sorokat.)
Bírtam
a terhet cipelni, és versenylónak álmodtam magam. Míg vén gebe lett belőlem...
Tudom, Gézám, Te követsz engem....Vezess tovább,
Te, Gézám, a halálba is!
Nem
akarok mártír lenni, sem hangyabiztos kibúvókat keresni, én csak egy lótetem
voltam, Te se keress hangyabiztos kibúvókat, Gézám! Emlékszel, az egyetemen én
voltam a Zé, és te voltál a Gé.
Eljön
az idő, amikor Te is megöregszel. Én, a lótetem, és Te a hattyú...(Okos létemre
hagytam, hogy csípjenek, és én nem kerestem kibúvókat.)
Boldog
április 11-ét kívánok, Gé, és sok boldogságot a Költészet Napján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése