JÚDÁS IMÁJA

(Szőcs Gézának, szeretettel)

„A legtöbbet ÉN szenvedek!

ÉN, JÚDÁS!

(Az emberi múlandóság ördöge,

Vak fegyenc...

A HELYZET FEGYENCE.)

Mikortól mikorig

a sohasemben...

Szomorú emberiség,

vallató módszerekkel

hallgat...

A názáreti?

Még ifjú bolond...

(Közülünk a legilletékesebb,

de Ő nem szenved,

TUDJA!)

Lejön az ég,

felmegy a föld,

feljön a hold,

lemegy a nap,

a názáreti csodája?

Még egyszer megkerestem,

hűlt helye volt...

Elnyúló szenvedésem belül

harapdál...

A lelkem eszi...

Talán ez az utolsó csodája?

A téboly?!

(Mekkora felelősség a téboly!

És mekkora kínlódás...)

Belefeketül az ég...

a Csodájába!

És kizár engem, mint emberi lényt...

2012.04.18.