(ÉJSZAKA)

Egyszer megfagytak a térdeim,

a határ felé,

a fagyott éjszakában.

Másszor kintrekedtek

a lábaim,

a fagyott éjszakában,

nem tudtam

utánajárni,

a fagyott éjszakában,

rámpirított

egy korcsmáros,

a fagyott éjszakában,

hogy most minek

jöttem én be,

a fagyott éjszakában,

a vécében

meghúzódtam,

a fagyott éjszakában,

magamra zár-

tam az ajtót,

a fagyott éjszakában,

neszt se tőlem,

nem halottak,

(a fagyott éjszakában,)

rámzárták a vécéajtót,

szintén zenész

éjszakában,

elkábultam

a tíz foktól,

csak mínuszban,

és mamuszban,

havazott is,

felködlött a hajnali ég,

hányingeres

válasza...

(Térzenét

akartam látni,

böfögő

vonat helyett,)

bundám is volt,

mint a kovács

Istenének,

(Nárittyenben)

hazavágytam...

A fagyott éjszakában.

2011.10.15.

FÉLEK

Egy gyűszűnyi

rettegés jót tesz az idegeknek,

csak a hozzávalót el kell találnunk,

mint a ciánkálit,

a bozgor tömegben,

mint a metszett igét,

a leborult tankot,

suttognod kell

a félelemtől,

amíg be nem rekedsz,

szaporodik szavad…

Csak ölsz a gáttól,

mintha nem is volnál tenmagad,

holnapra rémed felfakad…

(Most kedved van evickélni,

mintha jégmezőn,

jövő mérték silabizál,

fordított menet…)

Múltba sikkad az Ima!

(Holott a halálra ítéltek

is félnek.)

2011.10.14

Az ősz vérzik.

Nincs ideje.

Kapunyitás

a kommunikációba!

Kényszerrel elfogott

halott, fényesíti

a lopott cipőt,

rácsok vannak rajta...

Érkezik a

kiküldött

semmi,

a jele is.

Üzenet.

A halál

rágja

a körmeit...

2011.10.11.

Állótél

Télen, állóháborúban

a vesztes katonák

sírnak, és gyilkolnak,

az elkeseredéstől,

van, aki futamodik,

van, aki melegedik,

tehetetlenül az állótélben...

(Fogtak egy nyulat,

átkergették!) Arról az

ISZONYAT! Barátom...

(És az állókép is,) a

tisztelettudó, Ámen,

futtában eltemetik

az áldozatokat...

(A lasított filmen

majd fog látszani...)

2011.10.11.

Szellem testvér, mit csinálsz?

Fétist ünnepelsz? Mint

demokrata? Húhol a hangos

szellemed! Ijesztő

akcentussal! Vérre megy,

félre megy, mint egy női

bugyi, bizony, lehet

farigcsálni a szellemet,

a vegytiszta öntudatig.

Jaj, de buta ez a szellem.

Tulajdonképpen mit akar?

Megjelenik a falon is,

túlmutat, mert mindenki

tökkelütött, a környezetében.

A hangos néma is, mely

felfigyel, kicentizett

tudattal menekül,

tulajdonképpen nagyon

gyáva... Jó, hogy nem kéri

a bilit, groteszk egy szellem,

még ha ünneplőben is,

(de hogy van a szellemeknél?)

Elhúzzák a vaslábost

rettenetes riadónak...

2011.10.11.

- a szellemről nem lehet tisztábban írni

Tömegsír alig elkaparva

Még frissek a szellemek rajta!

Összefutnak a mogorva szálak!

Összegubancolódnak, mint egy szájonvágás,

„csók neked,” Tati, ne lihegj,

nincs felirat, se mélyre ásás,

csak úgy eleresztenek valakiket...

Friss húholás, kopácsolás...

(A háború rákezd megint...)

Fércelik a beleket, támolyog a rögtönzött temetőhely!

Dülöngélő egyvelegben

kicifrázva a kacsintás,

rém kerestetik, cihere...

A felbérelt gyilkos győz megint!

(A parcella meg van vetve,

tele van a föld, nincs állóhely...

Mogorva hiány mindenütt...)

2011.10.11.

Kopott rongyok osztálya

Kelt a temetőben, irgalomban,

mint egy tinédzser bulin,

ahol a hulla hallgat,

(szörnyű kínokkal kimúlik,)

közben le is kell vetkőzni,

(érdekes, hogy én megmaradtam...)

Azóta folyton hullaszokásom lett,

meg nem szűnik ez az inger,

(a bamba, észtvesztő hasonlat!)

Nem vagyok én lapos közhely...

(Csak helyenként megmeredek.)

A röktönzött sírban, rögtönzött,

mondvacsinált tanukkal...

2011.10.11.

BENT AZ ELMEGYÓGYINTÉZETBEN

Szemenszedett hazugság
a százfejű sárkány
az elmegyógyintézetben,
csak egy kicsit hasonlít.

Le kell csapni az egyik fejét,
és meg kell mérni, hogy mekkora,
körülbelül hasonló...

Szekciók szerint felosztva,
egyik könnyebb eset, másik
nehezebb, de a százfejű sárkány
csak dajkamese. Továbbá levágható
a túladagolt kilencven kilenc
fej is, csomagolva is,

(mint egy gyöngyhalász)...

Posticum 2011. szeptember 19.

Mégiscsak én is vagyok valaki

Mondjuk az osztriga, incsiklandó,
nem valami, hanem valaki,
legalább egy íz,
a legújabb áramkör,

lesújtó vélemény.

Az én egóm
asztalon hever,
kibontott okádék,
bűn-gyalázat, ÉN,

fogd meg,
nosza,
ÉN NEM VAGYOK!
Csak tagadok!

Azt is tagadom, hogy
létezem,
lélegzem,
mint egy
merő ellentét.

Míg valaki közbeszól...

Posticum, 2011. 09. 13.

Új könyvem

DICSŐSÉG ISTENÜNKNEK, NE OLYANOK LEGYÜNK

Mint a rakéták, akik össze-vissza szállnak.
Hogy kresztezzék egymás útját, még ha fegyverrel is-
(mert az ember olyan mohó)- HOHÓ! De ne ilyen rohammal,
amíg még van ég, amely csilloghat is,
„Vjg ditiramusa daktilusok” Áprili Lajos
(Tá ti ti tá ti ti tá tá, tá ti, tá ti? Tá tá tá)


„DEUS EX MAHINA” - ISTENI BEAVATKOZÁS AZ ÓKORI GÖRÖGÜKNÉL:

Tá ti ti, tá ti, tá ti, tá tá tá.....
(Avagy „benemavatkozás a belügyekbe a más országok belügyeibe” - hangoztatta annyiszor Nicolae Ceausescu – ellenben Paunescu Adrian -, a Fáklya Kör elnöke – költő – a Tiszától a Dunáig akart terjeszkedni)

„Cél, a küzdés maga”, Mondottam ember,
küzdj, és bízva bízzál”
„S célt el nem éred soha, Lucifer az Úr hangjához”.
(Madách Imre, Az ember tragédiája”

(Az elmegyógyintézetben játszódott egy tévéjáték Kálbai Ferencel a füszerepben, aki azt mondta, hogy „Kis Magyarország nem ország, Nagy Magyarország, ország”...)

És ha folytatnám, akkor úgy folytatnám, hogy a Várad hét kapujára esküszöm,
mint a vaskapura, a délire, Sárvári Anna járt itt, de csak jelzett, a fogdmegekkel, mire kifogták a lovát a hintóból, mégis csak egy Sárvári, és a színésznő cipőjéből ittak pezsgőt.


2011. máj. 3

Te édes Várad

Nagyobb mint a falu,
te édes, te Várad.
A mi városunk.
Nagyobb a falunál,
a feltornászott lélek,
és a Pecehíd,
a fél falunál is
nagyobb, a város...

Te édes, te Várad,
a mi városunk!
Elveszett a forgalomban,
a sok jövésmenésben,
és a főutca rámkacsint,
ahol Ady Endre is megfordult,
a mi nagyszerű
fél falunk, amely
elveszett, vagy elvezet
a lótuszerdőig, azaz Felix
fürdőig, a fuldokló
halálkapun túl,
ahol annyi a külföldi,
mint ahány kapuja volt
Váradnak is, az Ima-
ház is elveszett...

Mehetünk imádkozni,
a lótuszudvarra, minden
napra, a nagyra,
a rengetegbe, a földrengetőbe,
a kilengő mágnesbe,
délkeletre, azazhogy
ide hozzánk, délkelet
Váradra, idehaza,
már megint itthon.

Már megint itthon?
A „Holnap” városába,
ringva rángó városunk...
Ahol a nagy színház nyílik,
télen is, vagy kikeletkor,
tavasszal, ahol nincsenek már
ágyúk, sem avramiancuc...
Idehaza vagyunk...elveszett
városunkban. Az avramiancuc
ellenére, a ferdeszeműek
ellenére, a park
jelzésére, és a rend
csodálatára, a csontig hatoló
rendszer ellenére...
2011. máj. 3

(In Memoriam: az elesetteknek) Übü kiràly bilivel a fejèn,

szàzerzer pèldànyban
Èjjelin trónol
nem akar szállni,
repülni, szkizo-


fényén kifelé,
(mintha gépben ülne)
- be sem,


(valami csodaütött lesen)
mint budi-gèp;
fel sem, le sem.







...még rémisztőbb
repülőről a látkép,
nem sikerült,



elmosódott, a felvételre
elsietett kattantása,
szóval sz...ul sikerült.



(Mert csakugyan
ezüstbili: kiskorában
a széjjemen nézegette)...



önmagát,
többre nem tellett tatónak
(recitativo) - látszat.






(S aranyból van,
nem ezüstből.
Az fénylene sötétben is.)




Vagy éjjel-nappal világít...

Posticum, 2010. jún. 1.

ITEM! A Tévhitem
magamra hagyom,
így túlélem magam,
vagy nagyon meghalom...

(költötte Zudor János
Villon nyomán haladva,
a legújabb középkorból...)

Janne d'Ark, vagy Lándzsarázó Vilmos?

De Jan, hol van a zongora?
Rajtafelejtettem a
színházjegyet....


Posticum, 2011. ápr.26.

ÓDA A MILÓI VÉNUSZHOZ

Bár torzó, a legkerekebb hasú
nője a világnak, és micsoda
vénuszdobja van, pompás!
Csodájára jár az egész vi-
lág...be is fejezhetem az iró-
niát, csodálkozzon azért a vi-
lág (az az xxxxx) a világ!
(Meghasadt az agy, szakadt a tudat -)
Ne haragudj. Tündérnő, (csak makogok
neked - ) Te zokogsz? Avagy a sors?
(Én zokogtam, hallod, Tündérnő?)

Összpontosíts a gondolatokra, de
nem annyira hasadozó tudattal...

Posticum, 2011. ápr. 20.

...tartalmaidban ott bolyong
a kegyetlenség és a jóság,
az öntudatlan örökkévalóság...”
(József Attila)

ÉN



Megszámlálták az utcákat és a folyót!
Pontosan kijött...Egy híján...Az a Folyó!
Valakit elkapott a nosztalgia, csak tördeli
a kezeit, és sikong az egy vesszőben én
voltam, de a világ változik. A kérdőjel nem nem én
vagyok! Nagyon változik a világ...a fel-
kiáltójel sem én vagyok, csak a vessző
és a pont. A világ nagyon változik, néha egészen...

MINT „AZ ÖNTUDATLAN ÖRÖKKÉVALÓSÁG” amely nem
változik...de „tartalmaiban ott bolyong”!
A tartalmatlan feszültségben is ott bolyonghat,
ha még zárlatos is, azaz persze, hogy zár-
latos (mint egy zárójel) természetesen ez is
ÉN (csak voltam: oda az ÓDA) most már ÉN...
„Éltem, és ebbe más is belehalt már”
Például a kancsókavirág....
vagy mint a lódarázs
(Ha megtoldom azzal, hogy A VILÁG CSAK ROSSZ VÁLTOZAT!)

Posticum, 2011. ápr. 19

(NAP)KITÖRÉS

ikonikus szöveg


A rablók kitörtek a börtönből -
A Moby Dick letört egy darabot a hajóból -
a Nap kitört a hatodik stációból -
a csillag letört egy darabon, és kacagott -

Májusban kirobban a világbéke -
Áprilisban halotti csend volt -
a nagy kitörés a börtönből elmaradt -
(rosszul szervezték meg) – a bálna úszik -

A napon túl

„Túl, túl,
messze túl,
túl, túl,
messze túl.
Lófej-széles ibolya
virul..” (Veörös Sándor)

Mindig a legközelebbi célt kell elérned,
hogy elérkezzél valahová -. A célirány nem
lényeges, sem a szélirány, „hogyha fúj a szembe-
szél, a száj bezárul, a szem beszél” (Napraforgó Együttes)
(„A célt el nem éred” Madáts I.)

Hozzátehetnénk, hogy amíg élsz! Miután már meghalsz,
azután elérheted. De amíg élsz, soha... Ilyen szomo-
rú az Élet...Ott túl, messze túl, ahol a Lófej-
szélesszéles ibolya virul, a hegyen is túl, a völgyen is
túl, a Lófejszéles ibolyán is túl, a viruláson is túl...”

Posticum, 2011. ápr. 19

Egy molekula gondolat

A legtöbb demokráciában
fogyasztói társadalmi
rendszer van, amíg
el nem fogy egészen...

(Jan Züdőr)
2011. ápr. 26.

SZÓRÓCÉDULA C-DÚRBAN

Szórócédula jelentkezett
az ajtóban, hogy „Azonnal
jövök”, de nem tudja, hogy
ki...arról nem szól a mese vége.
Szerintem is én, csak nem merem
kimondani, ezek szerint csak „cisz-ben”.

Röplapokat nem szórdosunk, elkaphatja
a szél, (főleg a szélét: affélét)
vagy csak elkapdoshatja...(Cédulás
Joé)...Az én nevem én, a te neved én,

a mi nevünk..Én, és így tovább...(A TI
NEVETEK IS!)...ekcetera, ekcetera

- AKI NYITOTT KAPUKAT DÖNGET, kaputt!

TEM, TEM, TEM...

Tem, tem, tem....
Temetés ütem...
Halott testvér, merre vagy?
Ütem testvér, merre vagy?
Hetente kérdelek,
hogy merre vagy?
Tetem, tetem...

Tetem, tetem,
magamat elültetem...
Hol bújdosol majd ezután?
Szegény halott önmagam.
Netalántán az összhangban...
Tetem, tetem...
A világban egy ütem.

Tem, tem, tem...
Jobb, mint a puffadt lótetem,
transzba jött, nagyszemű totem,
bár áltatja, hogy megdicsőült,
holott kikezdi az idő,
Tem, tem, tem..
élő totem,
Istentotem.

-----------
mint a motor, amely már begyuladt,
de nincs szabad útja és nem indulhat,
olyan vagyok, s ha bátrabb volnék,
értelmetlen szavakat szólnék. (József Attila: „Töredék”.)


Posticum, 2011. április 15.

Költészet napján

- Olgának -

Berácsozott Mindenségünk,
bűnbocsánat vakhitünk,
bálnafogó mobidik,
bőbeszédű szűk szavak.

Nappozdorja Bucsin hava,
bányászó munkások
haza menni szeretnének,
Bucsin csúcsán a testvérek.

Regény borítója

Boritó eleje:

Kincses bácsi még gyerekkoromban felengedett a biológia labaratóriumba, ott akkora nagy sasokat láttam a plafonon függni, az egyiknek kicsit bicegett a szárnya, Kincses bácsi erre megkérdezte: akarsz két pofont adni? Na jó, nem adok csak egyet: na örülsz?

Cím:

A félszárnyú sas avagy a pucér próbababa


Boritó hátja:

A Marianumban – azóta egyetem, emlékszem még, hogy képekről láttam anyámat, még kiskorában is és fiatal korában – szóval a Márianumban, pontosan 1939-et írtunk, akkor még meg sem voltam születve, nagy újság volt, még mindig folytatódott a háború. „Hogy nem fázik ez a próbababa?” Anyám még tizenegy évesen mandulaszemű kis cigánylányra hasonlítot, kreolbőrű cigánylányra, de most ugordtunk – a Marianumban anyám huszonkét éves volt, amikor és valóban kitört a háború.

FUCCS!

Összenőnek már a házak,
a szomszédba kell menni már levegőért!

Na de Térey elvtárs!

Az egyik szomszédnőm
most éppen
mentstruál,

hallom a falon át.

Posticum, 2011. április 14.

Artúrkának

Jobb az Arturo Oui különben egyremegy.
Mi végzünk másokkal
vagy ők végeznek velünk.
Arturo Oui
a nagy éljenzésben
csak önmagára gondol.

Hogy ne legyen sértő
a gondolat, amely tibetiül hangzik,
nem célzásszagú,
hanem gondolattalan,
mint a harangláb.

Aki megtanult franciául beszélni,
hogy ne legyen feltűnő
ha éljenző a tömeg
és a világ végéről kezd beszélni.

Éljen, éljen,
mint a paranoia,
a hólabdával megdobott
és összetört búra vagy mint a titokban
összetört fej,
amely nem jó már
semmire sem,

ne haragudj Arturka,
te nem vagy ilyen
öncélú puffancs,

még ha gyerekkoromban
úgy képzeltelek is.

Posticum, 2010. február 6

NEKEM KIJUTOTT A RÁCSOS SZOBA

mint a közveszélyes bűnözőnek
és egyedül vagyok
mint a közveszélyesek

pontosan négykor mindig fütyül egy mérnök
már megszoktam
mint a rácsos ablakot

a szokás hatalom

nem vagyok bezárva, de kis se vagyok engedve

perpetum mobile
értem jönnek
a csillagok

és megkínoznak

Posticum, 2011.április 13

Übü király és a fasizmus

Nem fasizmus, hanem rosszabb.
Übü király sétál, le és fel járkál.
Ódát mond a fasizmus kezdeteiről,
és megírja.
Übü király sétál.
Le-fel jár.
Rosszabb, mint a fasizmus.
Hát ilyen Übü király.

Rosszabb, mint a százezer példányban megírt, és megélt
vascilinder, amint sétál.
Lef-fel jár.
Fésübalyusszos, mint Woody Allen,
aki fasiszta tábornokot alakított egy filmben,
a kis zsidó fiú nömet egyenruhában, és integetett.
Übü király ennél rosszabb.
Rosszabb a magát mutogató százezer példányban sétálgató
sikeres embernél, aki nem sokáig él, mint Arturo Oui, a gengszter.
Aki nagy ember lett, de nem sokáig.

(Hirosima is az ő KÜLÖN tragédiájuk.)


Übü király sétál.

Posticum, 2011. április 13

Olga áplónő.

De nagyon jószívű,
nem mint a főnikszmadár,
sem mint a hüvelykmatyi.
Olga nagytermetű,
nem mint az egyszeregy.
Olga nem idegen,
nem is szívtelen,
mint a távoli Bucsin.
Jólelkű és mágikus,
nem mint az egyszeregy,
sem mint a játék,
játék a szavakkal,
nem bőbeszédű,
hanem szűkszavú,
nem ideális,
de megállítja a sziklákat,
amelyek havaznak.

Posticum, 2011.április 12

Arturnak avagy egy fiatalembernek

A fűre kell koncentrálnunk.

Führe(rre) löpni tilos...!

Így megélheted saját halálod,

mintha te sírnál,

ös a világot újra - éled,

mintha egy pontosvessző volnál.

És megint csak sírnál.

Imádkoznod kell, hogy kiboruljon a pohár, hogy messze

robotoljál, akár egy imagép (imamalom),

és felboruljon az a csordultig telt

pohár.

Így lett a világ

Jézustalan,

hogy pokolra került az Ima,

mert nincsen kiútja, akár a pohárnak

amely elveszett.

Posticum, 2010. február 6